A legtöbb zene a világon 440 hertzre lett hangolva, miután a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1953-ban azt jóváhagyta. Az A = 432Hz, az úgynevezett Verdi "A" egy alternatív hangolás, amely matematikailag összhangban van a világegyetemmel. A 432 Hz-en alapuló zene jótékony gyógyító energiát továbbít, mert ez a matematika egy tiszta hangja, ami a természetben alapvető.
A 432Hz-re hangolt zene és a kimatika
Vajon tényleg számít, hogy hány Hz-re van hangolva a zene, amit hallgatunk? Felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán jelentősége annak, hogy milyen hangmagasságot választunk referenciaként. Ha van ennek valamilyen hatása, akkor az milyen és hogyan vizsgálható?
432 Hz versus 440 Hz
Az A = 432Hz, az úgynevezett Verdi “A” egy alternatív hangolás, amely matematikailag összhangban van a világegyetemmel. A 432 Hz-en alapuló zene jótékony gyógyító energiát továbbít, mert ez a matematika egy tiszta hangja, ami a természetben alapvető.
Van egy elmélet, hogy a 432 Hz-ről a 440 Hz-re való váltást Joseph Goebbels, náci propaganda miniszter diktálta. Arra használta, hogy az embereket egy bizonyos fajta gondolkodásra és érzésre hangolja, hogy egy meghatározott tudat foglyaivá tegye őket. Majd 1940 körül az Egyesült Államok világszerte bevezette a 440 Hz-et és a legtöbb zene a világon 440 hertzre lett hangolva, miután a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1953-ban azt jóváhagyta. A világegyetem vibrációs / oszcillációs jellegének közelmúltbeli újrafelfedezése azt mutatja, hogy ez a kortárs nemzetközi koncert hangmagasság szabvány egészségtelen hatást kelthet, vagy antiszociális viselkedést okozhat az emberi lények tudatában.
A Schiller Institute indította a kampányt 1988-ban a "filozófus hangolás" vagy "tudományos hangolás" újragondolására, mint klasszikus zenei hangolási szabvány. Ennek alapja a középső "C" (C4) 256 Hz-re állítása, így a hangolásra használt "A" hang 440 Hz helyett 432-re kerülne. A Schumann rezonancia a Föld légkörének természetes elektromágneses frekvenciája. A Föld esetén a Schumann frekvenciák átlagértékei 7,83 Hz, 14,1 Hz és 20,3 Hz.
A 432 Hz és a 440 Hz közötti különbség. Hallgasd és értsd meg!
Az agy a hétköznapi gondolkodás folyamata közben 14 és 40 Hz közötti frekvencián bocsájt ki hullámokat, ez azonban csak bizonyos típusú dendritek működésének az eredménye, amelyek a domináns agyféltekében találhatók. Amennyiben a két agyfélteke működését 8 Hz-en tudjuk egymással szinkronizálni, akkor egy harmonikus működést érünk el, amelyben maximalizálni tudjuk az információ áramlást a két agyfélteke között. Erről agykontrollosok és meditációt gyakorlók tudnak a legtöbbet. Ezenkívül a DNS másolási frekvenciája és a Föld alap rezonanciája is 8 Hz. Ez utóbbit Schumann rezgésként ismerik, amelyik egy globális elektromágneses rezgés a Föld felszíne és az ionoszféra között. A zene alapvető eleme különböző hangok harmonikus összecsengése. Amennyiben a zene alapja a korábban említett 256 Hz-es “C” hang, amelyik nem más mint a 8 Hz-es természetes frekvenciáknak öt oktávval magasabb felharmonikusa, akkor a zene amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál, vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga, valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk.
Annak megállapítására, hogy milyen módon befolyásolják a gondolkodásunkat és érzelmeinket a különböző hangmagasságok, pontosabban az hogy milyen hangmagasságot választunk a hangrendszerünk referencia pontjának, komoly vizsgálatokat végeztek az Egyesült Államokban, Olaszországban, Németországban és Svájcban összesen több ezer ember részvételével és közel húsz éven keresztül. A kísérlet maga igazán egyszerű volt. A résztvevőknek két pár különböző hangról kellett leírást adniuk. A hangok megszólaltatásához először két monokordot használtak, az egyik húr 128 Hz-re a másik pedig 130.828 Hz-re volt hangolva. Mindkét hang egy “C” hang, de az első a korábban említett 432 Hz-es hangolásban, a második pedig a 440 Hz-es normál “A” hanghoz viszonyítva. A második összehasonlításban egy 216 Hz-es és egy 220 Hz-es “A” hang szerepelt. A két hang megszólaltatását annyiszor ismételték meg, ahányszor azt a vizsgálatban résztvevő személyek kérték, a lejátszás sorrendjét pedig váltogatták. A hallgatóknak mindössze annyit mondtak, hogy két különböző hangot fognak hallani, amelyek közül az egyik magasabb, a másik pedig alacsonyabb, de a hangmagassággal nem kell törődniük, hanem próbáljanak arra összpontosítani, hogy a két hangnak van-e valamilyen belső jellege, és hogy ez a tulajdonság azonos-e, vagy különböző a két hang esetében. Ezt a kísérletet később elvégezték fuvolákkal, hegedűkkel, zongorákkal is, sőt azt is váltogatták, hogy ugyanabból a hangszerből egyszer egy tanuló kategóriájút máskor pedig egy kiemelkedő minőségűt használtak, annak érdekében, hogy kiderüljön vajon a megszólaltatás módja okoz-e valamilyen eltérést abban, ahogy a hallgatók értékelnek egy hangot. A vizsgálat sok évig tartó számtalan ismétlése után azonban a kutatók egy nagyon egységes és meglepő eredményre jutottak. A 220 Hz-es A hangot a hallgatók 90%-a kényelmetlennek, nyomasztónak, elnyomónak, irritálónak vagy agresszívnek találták. Számukra ez a hang olyan volt, ami szinte fájdalmat okoz a belső fülben és a külsődleges szépség mögött, mintha egy tőrrel döfnék meg őket. Ezzel szemben a 216 Hz-es A hangot a pontos, teljes, békés, tiszta jelzőkkel írták le. Sokan úgy fogalmaztak, hogy ez a hang elégedettséggel töltötte el őket, sőt olyanok is, akik szerint a naphoz hasonlóan fénnyel teli volt. A 130.828 Hz-es C hangot olyannak írták le, ami harapós, irritáló, kellemetlen, kissé orrhangú, olyan, mintha valaki egy táblát kaparna a körmével, beszűkít, összeszorít, egy olyan réteget tesz az ember mellkasára, amit át kell törnie, hogy lélegezni tudjon, feszültséget okoz, belefúródik az emberbe és a saját ritmusa ellen megy, idegessé tesz, vészjósló.128 Hz-es C hanggal kapcsolatosan a hallgatók 90%-a ilyen leírásokat adott: az emberi lényhez tartozik, sok teret ad, békésnek, kellemesnek és teljesnek hangzik, harmóniában van az emberrel, ezt hallva az ember kiegyenesedhet és szabadon és mélyen lélegezhet, bizalmat ébreszt, olyan mintha a szívben visszacsengene, olyan mintha mindennek az alapja lenne mégis teljesen szabadon hagyja az embert. Ha azt is számításba vesszük, hogy sok hallgatónak nehéz volt az érzéseit szavakba foglalni a 90 % feletti hasonlóság a leírásaikban igen figyelemreméltó. Ezt az arányt nem befolyásolta sem a megszólaló hangszer fajtája, sem pedig minőségi színvonala. A kísérletek alatt azonban még egy nagyon fontos megfigyelést tettek a kutatók. Elektromosan megszólaltatott hangokkal a vizsgálatot nem lehetett elvégezni. Ez nem csak szintetizált hangokra vonatkozott, hanem még akusztikus hangszerek elektromosan erősített hangjára, vagy hangfelvételekre is, nem azért mert az így megszólaló hangok frekvenciái nem ugyanazt a hatást keltik bennünk, hanem azért, mert sokkal kevésbé tudatosíthatóvá válnak ezek a hatások. Viszont, amikor lassan, szinte kizárólag erősített zenét és felvételeket hallgatunk, mindazok a hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják személyiségünket, feszültséget és bizonytalanságot keltenek bennünk, saját természetünk vagy egymás ellen hangolnak minket, vagy akár még az egészségünket is rombolják, még sokkal veszélyesebbek, ha rejtve maradnak. A zenészek felelőssége egyértelmű ebben a helyzetben, de ők azok, akik a legkönnyebben tehetnek is azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Még a zenészeknél is sokkal nagyobb felelősség terheli azonban a zenét oktatókat, és azokat, akik az oktatási rendszereket alakítják ki, hiszen rajtuk múlik, hogy az emberek általában tudnak-e, vagy tudhatnak-e ezekről hatásokról aminek egyre nagyobb mértékben ki vannak téve. Elgondolkozhatunk azon, hogy mit is jelent jól behangolva lenni. Ez csak annyi lenne, hogy egy hangszer önmagában, vagy más hasonlóan hangolt hangszerekkel együtt nem tűnik disszonánsnak? Vagy akkor vagyunk jól hangolva, ha egy erősen megkérdőjelezhető eredetű nemzetközi szabvány szerint hangolunk be? Vagy akkor vagyunk jól hangolva, ha megismerjük a minket körülvevő és ugyanakkor bennünk is jelenlévő természetet és a zenénket úgy építjük fel, hogy ezzel legyen összhangban?”
Az univerzális frekvencia és rezgés rejtett energiája
A frekvenciát és a rezgést kritikusan fontosnak, de rejtett erőnek tartják, mely befolyásolja az életünket, egészségünket, társadalmunkat és világunkat. A Kimatika tudománya (vagyis a láthatóvá tett hangok és rezgések tanulmányozása) azt bizonyítja, hogy a frekvencia és a rezgés a fő kulcsa és szervezési alapja minden anyag és élet teremtésének ezen a bolygón.
Amikor a hanghullámok áthaladnak egy fizikai közegen (homok, levegő, víz, stb.), a hullámok frekvenciája közvetlen hatást gyakorol a struktúrájukra, melyeket a hanghullámok hoznak létre, amikor azok az adott közeggel találkoznak.
Hogy jobban érthető legyen a hangfrekvenciák ereje, nézd meg az alábbi, nagyon érdekes videókat!
Ennek a világnak a szilárdsága teljes mértékben kétségbe vonható olyan szilárd anyagként, mint amit látunk es tapintani. Úgy tűnik, hogy a testünk szilárd, azonban a fizika tudománya már bebizonyította számunkra azt, hogy mindez csak káprázat. Az összes fizikai anyag, minden, ami csak körbevesz minket, valójában rezgések eredménye. És ez azt jelenti, hogy ha megemeljük ezt a frekvenciát, akkor az anyag szerkezete megváltozik. Ha egy boros poharat a saját rezonanciális rezgésszámán történő hang eljátszásával rezegtetünk, akkor ez mozgásra és változásra fogja azt késztetni, majd csepfolyossá teszi a szerkezetét, mígnem végül akár el is töri.
A forma és az anyag megnyilvánulása mögött hang van. A hang egyike azon kizárólagos hatóerőknek, amelyek egybe tartják a létezést. A hang a formaiság és az alakiság alapja. Minden létező egy frekvencia eredménye.
Ahogy a Kymatica dokumentumfilm (2009) mondja: A hangok tudományának újrafelfedezett tudása azt mutatja, hogy a hang valamivel több, mint puszta vibrációs jel, a hang nem csak az élettel van kölcsönhatásban, de fenntartja és fejleszti azt. Úgy működik, mint a tudatos szándék egy csatornája az emberek, társadalmak és egész civilizációk között.
Saját magam is kipróbáltam, hogy milyen a 432 Hz. Kreatív alkotómunka közben ilyen zenéket hallgattam, és kifejezetten pozitív hatásokat tapasztaltam: nem fáradtam el, tele voltam alkotókedvvel, és a kivitelezés is jól sikerült. Órákig dolgoztam, és ha nem lett volna más dolgom, még simán folytattam volna.
Forrás: Gáspár Péter - Zenészmagazin
